A magyar penzrol:

A magyar „pénz” szó eredete egyelőre vitatott, talán szláv eredetű (a cseh peníze vagy a lengyel pieniądz is hasonló hangzású), de az angol penny szó pence formájához is köze lehet. Ezek a hasonló nevek valószínűleg a pénzveréskor elhajló érmék tányérforma alakjára, illetve annak nevére ("serpenyő": német Pfanne, angol pan) vezethetők vissza, szláv közvetítéssel.^[1] (A magyar pénznem, a forint nevének magyarázatát lásd a Forint szócikkben!)

A pénz szó görög megfelelője a νόμισμα (nomiszma vagy numiszma), amely a νομίζω (nomizo, azaz „gondolni”) és νόμος (nomosz , azaz „törvény”) szóból ered. (Innen származik a „numizmatika” szó is.) Ez a fogalom egy olyan dologra utal, aminek értékéről az ember meg van győződve anélkül, hogy az valódi lenne. A világ legrégebbi pénzérméit Kis-Ázsiában, majd az ókori Görögországban verték, és innen terjedt el máshová is.

A rómaiak, mint mindent ami görög, a pénz használatát is átvették tőlük, az első denariusokat i. e. 269-ben verték Rómában. Érdekessége abban állt, hogy az érmék hátoldalára Héra római megfelelőjének (Juno Moneta) a „vezetéknevét” (Moneta) verték. Mivel más nyelvekben a pénzre szó nem létezett, jobb híján „monetának” hívták az érméket. Innen eredeztethető a latin monetáris kifejezés, illetve a sok nyelvben mon- vagy man- kezdetű pénz jelentésű szó (például az angol money). Később más népek más nevet adtak neki, a németben a pénzt a mai napig aranynak (Geld) nevezik, míg például az olaszban és a spanyolban a denarius szóból alakult ki a mai denaro, illetve dinerio (pénz) kifejezés, akárcsak a régi magyar pénznem, a dénár neve.

Ókori római denarius

A héber nyelvben a pénzre használt egyik szó a mammon. Az arámi eredetű szó először az Újszövetségben szerepel, ahol a nyelvészeti és etimológiai szövegkörnyezetétől függően több értelme is lehetett. Társadalomgazdasági, kulturális és vallástudományi szempontból a szélesebb értelmű „gazdagság” jelentést tulajdonítják neki. Némelyek a „megbízott” szóval, mások a héber matmon („kincs”) vagy a föníciai mommon („haszon”) szóval hozzák összefüggésbe, de a héber ממון („pénz”) szó megfelelőjeként is használatos lehetett már Jézus korában is. A mammon szó görög megfelelője, a mamonasz a Hegyi beszédben is szerepel (Máté evangéliuma, 4:24), valamint a hamis sáfárról szóló példabeszédben (Lukács evangéliuma, 16:9-13) is említi Jézus. A legtöbb bibliafordítás meghagyja az eredeti mammon formát.

A forint pénzrendszer (1946-2012?)

1946. július 19-én a Magyar Köztársaság Kormánya a 9000/1946 ME. Sz. rendelet alapján valutareformot terjesztett elő, miszerint a pengő után 1946. augusztus 1-jétől új pénzérték kerül forgalomba. A rendeletben leírták az új pénzérték nevét, értékét, valamint nyomásának előkészítését. Az új valuta egysége a forint, századrésze a fillér lett. A forint átszámítási arányát 1946. július 30-án kiadott 8640/1946 ME. Sz. rendelet a következőképpen határozta meg:

A 8700/1946 ME. Sz. rendelet alapján a forint pénzlábát, valamint az ebből adódó aranyértékét is megállapították:

1 forint = 0,07575 g arany

Az első forint bankjegy a 10 forintos volt, 1946. július 29-én hirdették ki, és augusztus 1-jén már forgalomba is került. Ezt követte a 100 forintos, melyet 1946. augusztus 6-án hirdettek ki, és még augusztus 7-én forgalomba került.

A magyar forintrol,azok torteneterol, kinezetukrol a http://papirpenz.hu/forint oldalon olvashatunk bovebben.

Az aktualis napi arfolyamok:http://napiarfolyam.hu/árfolyam/ -on erhetoek el.
Magyarorszagi penzvaltok listaja keruletenkent, cegnevvel feltuntetve a http://valutavaltas.lap.hu/ -on talalhato.